J.K. Rowling hosszú posztban szállt szembe azokkal, akik transzfóbnak nevezték

Óriási visszhangot váltott ki a Harry Potter-könyvek írójának egyik Twitter-posztja, amiben egyesek szerint meglehetősen transzfób módon nyilvánult meg. Rowling először egy menstruációs szegénységről szóló cikkre reagált, és a cikkben szereplő egyik szókapcsolaton kezdett el viccelődni, hiszen szerinte azt, hogy "emberek, akik menstruálnak” egyszerűbben is meg lehet fogalmazni, mert hát van erre egy szavunk, az pedig az, hogy nő. Majd egy másik bejegyezésben a születési nem fogalmát kezdte el boncolgatni, és igazából emiatt kapta a legtöbb kritikát.

Daniel Radcliffe, a Harry Potter-filmek főszereplője a The Trevor Project nevű, az LMBTQ-emberekkel kapcsolatos oktatást és gondolatformálást segítő szervezet honlapján írta le a véleményét. Radcliffe kifejtette, reméli, hogy Rowling kijelentései nem okoztak túl nagy kárt, hogy az olvasók, akik számára fontosak voltak a könyvek által közvetített értékek, továbbra is érvényesnek tekintik azokat.

Megszólalt az ügyben Eddie Redmayne is, aki Rowling Legendás állatok és megfigyelésük című könyvének filmes változatában szerepelt, Radcliffe-hez hasonlóan ő sem ért egyet az írónő szavaival. Emma Watson is állást foglalt, és a Twitteren támogatásáról biztosította transznemű közösséget, a Harry Potter-filmek forgalmazója, a Warner Bros. pedig kiadott egy közleményt, amiben azt írják, tisztában vannak vele, milyen nagy felelősségük van abban, hogy minden közösség és minden ember megértését előmozdítsák, és empátiát ébresszenek.

Azóta maga J.K. Rowling is reagált az őt ért kritikákra, mégpedig egy hosszú esszében, amit a honlapján tett közzé. A 3600 szavas írás röviden összefoglalva arról szól, hogy nem kér elnézést, kitart az elvei mellett, és megmagyarázza benne, miért gondolkodik a transzneműségről és a születési nemről ezen a módon. Elsőként megemlíti, hogy igen, 2019-ben tényleg védelmébe vette Twitteren Maya Forstater kutatót, akit transzfóbnak tartott kommentjei miatt távolították el az állásából.

Mint írja, majd évek óta foglalkozik a transzneműséget érintő kérdésekkel, és ennek szakmai, illetve egyéb okai is vannak. Majd megemlíti, egyszer véletlenül lájkolt egy megkérdőjelezhető tartalmú tweetet, amit pedig valójában csak le akart menteni, és ezután "zaklatni" kezdték a transzaktivisták. Hozzátette, amikor Maya Forstatert támogatásáról biztosította, tisztában volt azzal, hogy ennek milyen következményei lesznek. És előtte és utána is hanyagolta egy kicsit a Twittert saját lelki egészsége érdekében, csak azért tért vissza a közösségi oldalra, hogy új gyerekkönyvéről írjon, de ahogyan újra posztolni kezdett, újra feltűntek azok az emberek, akik számon kérték korábban.

Ezután felsorolja, miért is aggódik a transzmozgalom, vagyis annak új vonulata miatt. Az egyik ok, hogy félti a szólásszabadságot, és aggódik amiatt, hogy túl sok fiatal lány dönt a nemváltás mellett, mert nem biztos benne, hogy valóban mindannyian transzneműek, inkább azt feltételezi, hogy más pszichés okokból hoznak visszafordíthatatlan testi változásokkal járó döntéseket. Majd utolsó pontként behoz egy nagyon személyes szálat, egy traumatikus élményt a saját életéből. Mint írja, ő is volt családi erőszak és szexuális zaklatás áldozata. Hogy erről miért nem beszélt eddig? Mert fájdalmas volt visszaemlékezni, másrészt nem akarta a nyilvánosság elé tárni ezt addig, amíg első házasságából született lánya ezzel nem ért egyet, de nemrég megbeszélték, hogy nem kell tovább titkolózni. És nem, állítása szerint nem azért vállalta, hogy most először meséljen ezekről a történtekről, mert szeretné, ha az emberek szimpátiát éreznének iránta,

... hanem azért, mert szeretném szolidaritásomat kifejezni azon nők felé, akik hasonlón mentek keresztül mint én, akiket bigottnak neveztek csak azért, mert voltak kifogásaik a közös használatú helyiségekkel szemben.

Rowling kifejti, hisz abban, hogy a transzközösség nagy része "semmilyen veszélyt nem jelent másokra", sőt, egy nagyon sebezhető csoportról van szó, és tenni kell annak érdekében, hogy ne legyenek marginális helyzetben. Hozzátette, tudja, hogy a trasznemű nők az egyik legveszélyeztettebb csoport, ha szexuális erőszakról van szó, és mivel őt is bántalmazták, együttérez velük. És akkor itt jön a nagybetűs DE.

Szeretném, ha transznők biztonságban érezhetnék magukat, de nem szeretném, ha a született nők kevésbé lennének biztonságban. Ha a mosdókba és öltözőkbe olyan férfiak is bejöhetnek, akik nőnek érzik magukat – és itt kiemelném, hogy a szükséges papírok megszerzéséhez nincs szükség nemváltozató műtétre vagy hormonterápiára –, akkor igazából ezek a helyiségek minden férfi számára nyitva vannak. Ez az igazság.

Hozzátette, csak azért mesélt a múltjáról, mert ez segít abban, hogy az emberek megértsék, honnan táplálkozik a félelme, hogy miért az a véleménye, ami. Majd zárásként csak annyit kér, hogy legyünk megértők azon nők millióval szemben, akiknek "egyedüli bűne, hogy szeretnék, hogy ne érjék őket támadások amiatt, ha kifejtik véleményüket, ha hangot adnak aggodalmaiknak." Állítása szerint egyébként nagyon sok nő kereste fel már azzal, hogy veszélyben érzik magukat, attól tartanak, hogy a transzközösségre vonatkozó véleményük miatt elveszíthetik az állásukat, sőt, komolyabb bajuk is eshet. És mivel szerinte a nőgyűlölet továbbra is jelen van társadalmunkban, elég csak megnézni az amerikai elnököt, nem szerencsés azt hangsúlyozni, hogy a nők – jelen esetben azok, akik nem feltétlenül értenek egyet a transzmozgalom minden egyes törekvésével – jobb, ha csendben maradnának. Hozzátette, sok lány lehet, hogy azután kezdett el érdeklődni a radikális feminizmus után, hogy TERF-nek, vagyis transzokat kirekesztő radikális feministának bélyegezték őket.

Esszéjében megemlíti azt is, akárhány a társadalmi nemről kritikusabban gondolkozó nővel beszélt, egyikük sem gyűlöli a transzneműeket, sőt, és maga is egyetért azzal, hogy igenis fontosak a jogaik, az ő életük is számít, de szavaiból úgy tűnik, nem hisz abban, hogy pár hashtaggel orvosolhatóak lennének a problémák. Elismerte azt is, hogy a felnőttkori nemváltó műtét sokak számára igazi megváltás, de azt problémásnak tartja, hogy többen vannak, akik szerint meg kellene könnyíteni a nemváltáshoz szükséges lépéseket, mert így nehezebb lesz kiszűrni azokat, akiknek tényleg szüksége van erre a műtétre, és olyan kutatásokra hivatkozik, melyek szerint a nemi diszfóriát a fiatalok 60-90%-a kinövi. Hozzátette, fiatalon ő is küzdött a nőiességével, a könyvek és a zene segítette át a nehezebb időszakokon, és rájött, természetes, ha valaki nem biztos abban, ki is ő valójában. És igen, vannak transznemű ismerősei, az egyikükre, aki férfiként született, de nőként éli az életét, nem is tudna nem nőként tekinteni.

Pár évvel ezelőtt Facebookon és a Twitteren óriási felháborodás fogadta Germaine Greer, a híres ausztrál feminista szavait. Greernek elég sarkos véleménye van a kérdésben, többször kifejtette, hogy a transznőket nem tekinti nőknek, még akkor sem, ha átestek a nemátalakító műtéten, és annak, hogy mit gondol erről a témáról, néha meglehetősen vulgáris módon ad hangot.